A következőt mondja: „Amikor az önbecsülésről gondolkodtam, és láttam emberek önbecsülését, akkor eszembe jutott az otthoni kondér. Mert amikor az ember a kondérral akart valamit kezdeni, akkor két kérdéssel kellett szembenéznie: Mi van a kondérban, és mennyire van tele? Az önbecsülés pontosan ilyen.”
Most nézzünk pár pontot. Mennyire van tele a kondérod ezekkel a dolgokkal, amiről szó van?
1. Értékes vagyok, számítok és a világ jobbá válik általam, miközben képes vagyok meglátni a hibáimat és gyöngéimet.
2. Bízom saját alkalmasságomban; de tudom, hogy másokra is szükségem van az élethez.
3. Miközben bízom a döntéseimben, tudok segítséget kérni.
4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem másokét.
Minél kevésbé becsülöm önmagam, annál inkább fogom várni azt, hogy másvalaki becsüljön engem. Ezzel pedig rengeteg elvárást támasztok a másik ember felé.
Nem azért vannak benne az elvárások, követelések, panasz, sértődés, mert „rossz ember” a másik. Aki saját magát rossznak tartja, teljesen a másiktól várja, hogy valami szép és jó történjen az életében.
Az önbecsülés hiánya révén egy olyan világ alakul ki, hogy „önmagam helyett is másokat szeretek”.
Egy kicsit „áldozat” szerep ez, „magam helyett most te kaptad, neked hoztam, rád szántam", és a végén benyújtod a számlát.
A másik embert nem magam helyett kell szeretni, hanem önmagáért érdemes. Magamat is szeretem, és téged meg „tégedért” szeretlek.
Ha én önmagamat becsülöm (helyesen szeretem magam), nem fogom a saját életemet rombolni és tönkretenni. A másikat sem hozom olyan helyzetbe, hogy engem tönkretehessen. A helyes önbecsülés megóv engem attól, hogy egymást kölcsönösen elpusztítsuk.
Nagyon fontos, hogy az önbecsülésünkbe beletartozzon minden részünk. Ebben is tudunk hihetetlenül moralizálók lenni. Vannak „jó részeink” és „rossz részeink”! És az önbecsülést úgy értelmezzük, hogy a jó dolgainkat becsüljük, a rosszakat pedig megvetjük. Miközben a „rossz részeink” sokszor a világosabb látás kulcsai.
Ez körülbelül olyan, mint amikor lázad lesz és azt mondod: „Ez a rohadt láz! Ha ez a rohadt láz nem lenne, most egészséges lennék!" Na, ez hova fog vezetni? Hát ettől még nem leszel egészségesebb. Becsmérelheted, miközben a láz teszi a dolgát.
Minden hihetetlen izgalmas kincsesbánya arra nézve, hogy lássuk hol és hogyan vesztettünk egyensúlyt. Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen erkölcsi tartásunk; hogy ne legyen bennünk etikai szilárdság. De nem mindegy, hogy azt gondolom, hogy az etikai szilárdságnak az az ára, hogy a személyiségem egy részére azt mondom, hogy „jó”, a másikra pedig azt, hogy „rossz”, és akkor azt ütöm-vágom, püffölöm, hallatlanba veszem.
Ha Karl Gustav Jungot olvasgattok, az árnyék címszót keressétek meg. Hogy mit kezdünk az árnyékunkkal, amiről valamilyen szempontból azt mondjuk, hogy rossz. Nagyon elmélyülhet bennünk, hogy a személyiségünknek bizonyos dolgait jónak, másokat rossznak tartsunk. Ezért a rosszaktól próbáljuk magunkat nagyon védelmezni. És a bölcsességéből nem tudunk tanulni. Az árnyék nagyon fontos. Rengeteg fölismerést tartogat.
5. Nem korlátozzuk az érzelmeinket szabályokkal, de tudjuk: nem kell az érzéseink szerint cselekedni.
Engedélyezzünk magunknak mindenféle érzelmet és érzést.
A félelemmel kapcsolatban a legevidensebb az, hogy ha valaki ki tudja mondani, hogy mitől fél – aztán meg tudja mondani, hogy miért is félek ettől? A félelem rögtön enyhül. Ha tudunk beszélni egészen ellehetetlenítő félelmekről, egész meg tudunk nyugodni.
Engedélyezzük magunknak az érzelmeket. Nem rejtjük magunkat. Nyílt kommunikáció. Megtörténik, hogy beszél a férfi, beszél a nő. A férfi azt mondja: „Nekem az nagy erényem, hogy nyílt tudok lenni. Kifejezem a haragomat. Én nem lacafacázom.” Mire a feleség azt mondja: „Ha te kifejezed a haragodat, dühöngsz és fölkapod a vizet, attól én úgy berezelek, hogy teljesen visszahúzódom, megsértődöm.” Ilyesmi. Van-e, és ha igen, hol van ennek a két helyzetnek a közös pontja? Van-e ennek a két körnek metszete?
A párkapcsolatban gyakran nincs metszet. Az általunk alkotott metszetet úgy szoktuk hívni, hogy kompromisszum. Ugye, és akkor ezt az egekig magasztaljuk: kompromisszumkészség. De a házastársi kapcsolatban nagyon sok helyzet nem oldható meg kompromisszummal. Mert a férfi azt mondja: „Ha én korlátozom magam a haragom kifejezésében, akkor az nekem rossz!” A nő meg azt mondja: „De ha te kifejezed a haragod, akkor az meg nekem rossz. "
Ilyenkor van arra szükség, hogy mind a két fél elkezdjen saját magán dolgozni. Hogy nagyobb körök legyenek, és ha nagyobb körök vannak: lesz metszet. Ha nagyobb körök vannak, az azt jelenti, hogy önismereti munkát végzek. Például a férfi elkezd azon töprengeni: „Miért vagyok ennyire haragos? Mitől tudok így dühbe gurulni? Miért olyan fontos nekem, hogy a haragomat kifejezzem? Miért nem veszem tekintetbe a feleségemet?
Hogyha elkezd a férfi a haragjával dolgozni, akkor egyszer csak az a kör, amire azt mondta, hogy „ez vagyok én”, kezd tágulni! S egyszer csak kezd összeérni a nőnek a körével. Aki meg azon kezd el dolgozni, hogy „Tulajdonképpen miért vagyok így beijedve?!" (Pál Feri)
Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.
BEJELENTKEZÉS: 0630/ 577 1650
Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/
Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!
