Az üresség csak a mi nyugati kultúránkban jelent valamiféle hiányosságot, a megvilágosodott mestereknél alapfeltétel, mert az emberi személyiség, az emberi kondicionáltság teljes hiányát jelenti.
Éppen Mooji mondja, hogy ha például Indiában egy elvonulás alkalmával azt mondod, hogy: "kezdek eltűnni, kezd szétesni a személyiségem", akkor társaid irigykedve néznek rád: "de jó neked, hogyan csináltad?" Ha nyugaton ugyanezt mondod, aggódni kezdenek érted, és javasolnak egy jó pszichológust. Ez a különbség.
“Feloldozást nem adhatok neked,
nem Isten, csak ember vagyok. Hiszed ?
Ember, aki szeret, ha lehet,
s elűzné a bús felleget,
mely az életet takarja,
ha a szív a kiutat akarja,
s menekülne rabsága elől,
mégis félve, hogy börtöne ledől
végre.”
