Egyéni családállítás


A családállítás csoportos formában terjedt el, lehet egyénileg is? 

Hogyan történik? 

Egyéni állításkor csak ketten vagyunk. Segédeszköznek elsősorban színes papírlapokat (néha bábukat) használunk. A bábuk személyesítik meg a szereplőket, fogalmakat – ők lesznek a képviselők- vagy te magad állsz be a képviselők helyére, amit egy-egy papírlap szimbolizál. 

A családállítás gyakorlott mesterei kipróbálták és kidolgozták az egyéni munka kereteit, lehetőségeit, és ugyanolyan biztonsággal és eredményességgel használjuk, mint a csoportos változatát. 

Kiknek ajánlott? 

- akik gátlásosak, nehezen nyílnak meg mások előtt 
- ha nagyon feszít egy gond, probléma és nincs idő várni, amíg egy csoport összejön 
Új út a megoldáshoz:
Családállítás a rendszertáblán szimbólumokkal

Amikor egy ügy oldására a rendszertáblát hívjuk segítségül, valójában gyermekkorunk egyik megoldó módszeréhez nyúlunk vissza. Gyermekként kreatív módokon találtunk teljesen egyéni megoldásokat életünk aktuális kihívásaira: játékokat, kis szimbólumokat használtunk és felállítottuk velük életünk eseményeit. Volt egy belső képünk a rendszer egyensúlyáról és ezen belső tudatosságunkat használva játszottuk el életünk történeteit egészen addig, amíg egy jó megoldást találtunk, ami által megkönnyebbültünk.

A rendszertáblával való munka nagyon hatékonyan segíti az egyéni oldások folyamatát: segít tudatosítani a rendszerben jelenlévő problémákat, majd 
feloldani azokat - sokszor meglepő megoldásokhoz vezetve el minket. 


„A tökéletes nem vonz bennünket. Az önmagában nyugszik, messze a normál élettől. Csak a tökéletlent lehet szeretni!” 
Bert Hellinger

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 


Kedveld OLDALUNKAT és a legfrissebb infókat is itt találod:

Kóros nárcizmus

A kóros nárcizmusban szenvedők önbecsülése alacsony, de magasan próbálják tartani, sok fájdalmat okozva környezetüknek - Bánki György pszichiáterrel készített interjú részletei

B. Gy.: (...) Az, hogy sokan szeretnének különlegesek lenni és kiemelkedő dolgokat létrehozni, az táplálja és fenntartja a kultúránkat, így születnek nagy zeneművek vagy épülnek katedrálisok. Ez valójában az egyén és a közösség önszeretetéről is szól, s ilyen értelemben a nárcizmust az általában vett önbecsülés, önszeretet irányába is kitágítom, aminek tehát vannak jó részei, s vannak kifejezetten káros vonatkozásai. Közben tudnunk kell róla, hogy egy viszonylag jó önértékelésű ember is meg tud romolni, ha rosszak a feltételek. Például egy csoport nyomása vagy az idő szorítása kihozhatja az emberből akár a legrosszabbat is. Ezért is kell nagyon észnél lennünk, hogyan teremtjük meg a közösségünk szabályait, mert rossz keretek között bántani kezdjük egymást. Bizonyos feltételek mellett hajlamossá válunk megcselekedni a rosszat vagy elmulasztani a jót, nem megtenni a természeteset. A minél jobb minőségű, a minél többünk érdekét komplexen figyelembe venni tudó keretek között pedig megnöveljük az esélyét, hogy rendesen bánjunk egymással. Ezért nem mindegy például, hogy egy alkotmány egy bizonyos csoportnak a joghoz való sajátos viszonyát, eklektikus ízlését, kétes emberi állapotát fejezi-e ki, vagy az egész közösségét, ami egyetemes emberi és jogi elvekhez is kapcsolódik. A pokolian ronda és az épületes dolgokat is túlnyomóan ugyanazok az átlagos, normális emberek követik el, csak előtte így vagy úgy hangolják őket.

A kóros nárcizmusban szenvedőknek valójában nagyon alacsony az önbecsülésük, miközben magasan próbálják tartani. Ezért borzasztó törékeny lesz az önérzetük, mert a valóság ezt nem támogatja kielégítően. S mivel hihetetlen energiát emészt, hogy a grandiozitást, a nagyzásosságot, a kitűnőséget és a kiemeltséget valahogy fenntartsák és táplálják, ebből következően nagyon sok fájdalmat tudnak okozni a környezetüknek, mert a velük élőket is alárendelik ennek a többnyire rejtett célnak. (...)

Lehet azt állítani, hogy elsősorban neveltetés kérdése, hogy valaki nárcisztikus lesz?

B. Gy.: A genetika hajlamosíthat arra, hogy az ember például túlkompenzáló legyen, erőteljesebb, intenzívebb másoknál, de a nárcisztikus zavar valójában személyiségfejlődési probléma. Bizonyos családokban azt hitetik el a gyerekkel, hogy nagyon jó dolga van és szeretik, valójában azonban nem szeretik érzelemmel, gyöngédséggel, melegséggel, vagyis önmagában és feltétel nélkül, hanem hatalommal szabályozzák az életét és becsapják. Figyelmet adnak neki szeretet helyett, és olyan dolgokban kap elismerést, amik titokban a szülőknek kedveznek: ha rendesen viselkedik, ha szép, ha jó jegyeket hoz, ha gondoskodik a szülők érzelmi világáról. A gyerek elég hamar megtanulja, hogy a személye akkor lehet viszonylag elfogadható, ha mindent úgy csinál, ahogy a szülő érdekeinek megfelel. Persze ez se jön be mindig. Ő maga nem tudja, hogy nem szeretik, és azt hiszi, hogy amit kap, az szeretet. Íme, egy rövid recept a nárcisztikus neveléshez: ne szeresd, de hitesd el vele az ellenkezőjét.



És ő sem fog tudni szeretni felnőttkorában, hiszen nem tudja, hogyan kell?
B. Gy.: Nem ismeri fel a szeretet. Nagyon nehéz dolog nárcisztikusnak lenni, mint ahogy gyakran nagyon fájdalmas a nárcisztikussal kapcsolatban állni is. Ám szemben számos cikk ítélkező hangvételével, fontos megértenünk, hogy a nárcisztikusak éppen úgy együttérzést érdemelnek, és sokkal tragikusabb a belső világuk, mint amit kívülről gondolnak róluk. Ez nem jelent felmentést, mert a nárcisztikusak egy része rengeteget bánt másokat. De önmagában is tragikus, ha valaki nem bízik a szeretetben.

A kóros nárcisztikus állapot mikor születik meg az emberben, és van-e olyan életkor, amely már védetté tesz?
B. Gy.: Minél kisebb korban kezdődik ez a traumatizáltság, minél kevesebb a valódi szeretet, annál keményebb a dolog. Például a pici baba sír, ami idegesíti a szüleit. Nem megnyugtatják, hanem elutasítják, és arra próbálják rávenni, hogy ezt ne csinálja. A kicsi megérzi, hogy az igazi érzései kellemetlen következményekhez vezetnek. Inkább lemond azokról egy "működőképes" kapcsolat reményében. Ráadásul ahogy nő egy gyerek, annál bonyolultabb, összetettebb igényei vannak. A gyereket a szülő tudná megvédeni. Csakhogy éppen önmagától nem tudja.
A szülőnek szabnia kell határokat a nevelés során. Mi a különbség a helyes és a helytelen nevelés között?
B. Gy.: A különbség ott van, hogy úgy nevelem-e a gyereket, hogy azzal az ő érdekeit képviselem, vagy úgy, hogy az döntően az én érdekeimnek feleljen meg. A kettő hasonlíthat kívülről egymásra. Tehát ha azt mondom, hogy "vedd fel a cipődet", az önmagában nem világítja meg, hogy melyikről van szó. Mindkét szülő ezt mondja, csak a motiváció különbözik. "Vedd fel a cipődet, mert különben megfázol, és mert ha nagyon elhúzod, pajtás, akkor kiakadunk egymásra, miközben sokkal vidámabb dolog, ha jóban vagyunk" – ezt érti alatta a szeretetteli szülő. "Vedd fel a cipődet, mert én azt mondom, mert számomra csak az az elviselhető, ha engedelmes vagy, vedd föl, mert szeretném érezni, hogy valakinek az életében meghatározó vagyok, nem úgy, mint apádéban" – üzeni a nárcisztikus anya.
A "nárcisztikus együttműködés rendszerében", ahogyan én a nárcisztikus családokat nevezem, az is homályos marad a gyerek előtt, hogy mi válik be. Nincs igazán olyan, hogy jó gyerek, hanem véletlen egybeesések vannak. Látszólag örülnek Petinek, ha a szülőknek jó a kedve, és ilyenkor azt hiszi, megfelelően viselkedett. De mondjuk apa és anya összevesznek, és Peti fölött megint beborul az ég. Ekkor azt gondolja, elszúrt valamit. Fogalma sincs, mi van igazából. A gyerek nem tudja, hogy mi az igazi szabály – ha jól jön ki a lépés, jó gyerek lesz, ha rosszul, akkor rossz gyerek. S mivel ez véletlenszerű, ő folyamatosan mindent el fog követni, hogy statisztikailag növelje az élményt, hogy ő jó gyerek. A véletlenszerű megerősítések és büntetések fura módon úgy hatnak ránk, hogy igyekszünk még jobbak lenni. Ez történik példának okáért az autoriter berendezkedésekben. És ugyanezt éli át később a nárcisztikus partnere is. Egyik nap nagyon boldogok, és azt hiszi, ha ugyanazt nyújtja másnap is, akkor minden rendben lesz – de nem lesz. S akkor még nagyszerűbb akar lenni, hiszen valami egyszer már bevált, és fokozza az erőfeszítéseket, hogy nagyon-nagyon jó partnere legyen a nárcisztikusnak. Nem tudja, hogy olyan szabályrendszerbe sétált bele, amelyhez nem írtak betegtájékoztatót. Ebbe bele lehet bolondulni. (...)
Az emberek azért mennek szakemberhez, mert szenvednek, üresnek érzik magukat, mert nem elég sikeresek vagy félnek a kudarctól, mert párkapcsolati problémáik vannak, vagy mert a munkahelyükön bántódás érte őket. A gyógyulás helyett szívesebben használom a változás vagy a fejlődés szót, mert a személyiség nem meggyógyulni tud, hanem fejlődni képes. Vannak olyan pácienseim, akik nagyon sokat tudnak változni, és olyan is akad, akivel szinte semmit nem lehet kezdeni. Van, aki nagyon sérült, nehezen marad meg a terápiában, bizalmatlan, nem hisz az egészben, és nehezen látja be, hogy neki is köze van ahhoz a sok nehézséghez, ami vele történik.


Óriási eredmény, amikor a nárcisztikus rájön, hogy például a párja nem akar neki rosszat, pedig ő rendre megbünteti valamilyen vélt sérelem miatt. Vagy ráeszmél, hogy mit él át az, akit megbánt vagy megfoszt az érzelmeitől. Vagy ráébred, hogy az általa jogosnak vélt büntetés nem is jogos és nem is arányos. És azt is megtanulhatja, hogy ha ő most csúnyán reagál, az nemcsak a másiknak fog fájni, hanem hosszú távon neki is rossz lesz, mert elveszítheti a másik vágyát a közelségre. Fontos fejlemény, amikor a kóros nárcisztikusnak megjelennek az igazi érzelmei a terápiában. Ezek többnyire nagyon fájdalmas érzések, de annak az előhírnökei, hogy az illető kezd átalakulni szuperrobotból érző személlyé, akinek sok fájdalmas érzése van ugyan, de ezen az úton tud a mások érzéseivel is kapcsolatba kerülni tudó emberré válni.
Az a nehézség a kóros nárcizmusban, hogy rengeteg trükkel – például fensőbbségességgel, izolációval, alkohollal, drogokkal, stb. – el lehet kerülni az érzéseket. A lélek legmélyét nem szabad átélni, mert ott egy nagyon magányos, elhanyagolt, szégyennel teli gyerek lakik. A terápia során ezzel a magányos gyerekkel kezdünk el törődni. Így idővel olyan pozitív érzések jelenhetnek meg, amik sokkal örömtelibbek a környezet számára is.
Teljes interjú: hvg.hu

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!

Az önbecsülésről

Virginia Satirnak van egy jó képe az önbecsülésről. Egy farmervilágban nőtt föl. Amikor az önbecsülésről keresett valami képet, akkor eszébe jutott az ő gazdasága, ahol kint volt egy hatalmas kondér, amit annak megfelelően, hogy milyen évszak volt, különbözőképpen használták. Néha trágyával volt tele. Máskor pedig nem trágya volt benne, hanem szappant főztek benne. Ebben a kondérban!

A következőt mondja: „Amikor az önbecsülésről gondolkodtam, és láttam emberek önbecsülését, akkor eszembe jutott az otthoni kondér. Mert amikor az ember a kondérral akart valamit kezdeni, akkor két kérdéssel kellett szembenéznie: Mi van a kondérban, és mennyire van tele? Az önbecsülés pontosan ilyen.”
Most nézzünk pár pontot. Mennyire van tele a kondérod ezekkel a dolgokkal, amiről szó van?
1. Értékes vagyok, számítok és a világ jobbá válik általam, miközben képes vagyok meglátni a hibáimat és gyöngéimet.
2. Bízom saját alkalmasságomban; de tudom, hogy másokra is szükségem van az élethez.
3. Miközben bízom a döntéseimben, tudok segítséget kérni.
4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem másokét.
Minél kevésbé becsülöm önmagam, annál inkább fogom várni azt, hogy másvalaki becsüljön engem. Ezzel pedig rengeteg elvárást támasztok a másik ember felé.
Nem azért vannak benne az elvárások, követelések, panasz, sértődés, mert „rossz ember” a másik. Aki saját magát rossznak tartja, teljesen a másiktól várja, hogy valami szép és jó történjen az életében. 
Az önbecsülés hiánya révén egy olyan világ alakul ki, hogy „önmagam helyett is másokat szeretek”.

Egy kicsit „áldozat” szerep ez,  „magam helyett most te kaptad, neked hoztam, rád szántam", és a végén benyújtod a számlát.
másik embert nem magam helyett kell szeretni, hanem önmagáért érdemes. Magamat is szeretem, és téged meg „tégedért” szeretlek.

Ha én önmagamat becsülöm (helyesen szeretem magam), nem fogom a saját életemet rombolni és tönkretenni. A másikat sem hozom olyan helyzetbe, hogy engem tönkretehessen. A helyes önbecsülés megóv engem attól, hogy egymást kölcsönösen elpusztítsuk.
Nagyon fontos, hogy az önbecsülésünkbe beletartozzon minden részünk. Ebben is tudunk hihetetlenül moralizálók lenni. Vannak „jó részeink” és „rossz részeink”! És az önbecsülést úgy értelmezzük, hogy a jó dolgainkat becsüljük, a rosszakat pedig megvetjük. Miközben a „rossz részeink” sokszor a világosabb látás kulcsai.
Ez körülbelül olyan, mint amikor lázad lesz és azt mondod: „Ez a rohadt láz! Ha ez a rohadt láz nem lenne, most egészséges lennék!" Na, ez hova fog vezetni? Hát ettől még nem leszel egészségesebb. Becsmérelheted, miközben a láz teszi a dolgát.
Minden hihetetlen izgalmas kincsesbánya arra nézve, hogy lássuk hol és hogyan vesztettünk egyensúlyt. Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen erkölcsi tartásunk; hogy ne legyen bennünk etikai szilárdság. De nem mindegy, hogy azt gondolom, hogy az etikai szilárdságnak az az ára, hogy a személyiségem egy részére azt mondom, hogy „jó”, a másikra pedig azt, hogy „rossz”, és akkor azt ütöm-vágom, püffölöm, hallatlanba veszem.
Ha Karl Gustav Jungot olvasgattok, az árnyék címszót keressétek meg. Hogy mit kezdünk az árnyékunkkal, amiről valamilyen szempontból azt mondjuk, hogy rossz. Nagyon elmélyülhet bennünk, hogy a személyiségünknek bizonyos dolgait jónak, másokat rossznak tartsunk. Ezért a rosszaktól próbáljuk magunkat nagyon védelmezni. És a bölcsességéből nem tudunk tanulni. Az árnyék nagyon fontos. Rengeteg fölismerést tartogat.
5. Nem korlátozzuk az érzelmeinket szabályokkal, de tudjuk: nem kell az érzéseink szerint cselekedni.
Engedélyezzünk magunknak mindenféle érzelmet és érzést. 
A félelemmel kapcsolatban a legevidensebb az, hogy ha valaki ki tudja mondani, hogy mitől fél – aztán meg tudja mondani, hogy miért is félek ettől? A félelem rögtön enyhül. Ha tudunk beszélni egészen ellehetetlenítő félelmekről, egész meg tudunk nyugodni.
Engedélyezzük magunknak az érzelmeket. Nem rejtjük magunkat. Nyílt kommunikáció. Megtörténik, hogy beszél a férfi, beszél a nő. A férfi azt mondja: „Nekem az nagy erényem, hogy nyílt tudok lenni. Kifejezem a haragomat. Én nem lacafacázom.” Mire a feleség azt mondja: „Ha te kifejezed a haragodat, dühöngsz és fölkapod a vizet, attól én úgy berezelek, hogy teljesen visszahúzódom, megsértődöm.” Ilyesmi. Van-e, és ha igen, hol van ennek a két helyzetnek a közös pontja? Van-e ennek a két körnek metszete?
A párkapcsolatban gyakran nincs metszet. Az általunk alkotott metszetet úgy szoktuk hívni, hogy kompromisszum. Ugye, és akkor ezt az egekig magasztaljuk: kompromisszumkészség. De a házastársi kapcsolatban nagyon sok helyzet nem oldható meg kompromisszummal. Mert a férfi azt mondja: „Ha én korlátozom magam a haragom kifejezésében, akkor az nekem rossz!” A nő meg azt mondja: „De ha te kifejezed a haragod, akkor az meg nekem rossz. "
Ilyenkor van arra szükség, hogy mind a két fél elkezdjen saját magán dolgozni. Hogy nagyobb körök legyenek, és ha nagyobb körök vannak: lesz metszet. Ha nagyobb körök vannak, az azt jelenti, hogy önismereti munkát végzek. Például a férfi elkezd azon töprengeni: „Miért vagyok ennyire haragos? Mitől tudok így dühbe gurulni? Miért olyan fontos nekem, hogy a haragomat kifejezzem? Miért nem veszem tekintetbe a feleségemet?
Hogyha elkezd a férfi a haragjával dolgozni, akkor egyszer csak az a kör, amire azt mondta, hogy „ez vagyok én”, kezd tágulni! S egyszer csak kezd összeérni a nőnek a körével. Aki meg azon kezd el dolgozni, hogy „Tulajdonképpen miért vagyok így beijedve?!" (Pál Feri)
Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.
BEJELENTKEZÉS:  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!


Önbecsülés ?

Olvassák el a következő felsorolást, hogy megítélhessék, rendelkeznek-e a kellő ÖNBECSÜLÉSsel. 
– Kiállok az igazamért. 
– Nem engedem, hogy a félelem kormányozza tetteimet. 
– Szembeszállok azokkal, akik megbántottak. 
– Magam határozom meg, milyen vagyok, nem pedig mások jellemzésére hagyatkozom. 
– Megtartom az önmagamnak tett ígéreteket. 
– Nem hagyok cserben másokat. 
– Mindig igazat mondok. 

Ha eleget teszünk ezeknek a kijelentéseknek, megfelelő támaszra találhatunk bármiféle érzelmi nyomással szemben. Aki behódol az érzelmi zsarolásnak, apránként önbecsülését is feladja.
Susan Forward: Érzelmi zsarolás

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!

Csernus: „Alkut kell ajánlani a szülőnek!”

​Van az úgy, hogy a szülők egyszerűen képtelenek nem beleszólni gyermekük életébe, még ha az közelebb van is a 40-hez, mint a 30-hoz. Dr. Csernus Imre felvázol egy megoldást a problémára.​
Általános jelenség, hogy 30-40 éves meglett, felnőtt emberek hadilábon állnak a szüleikkel. Az ok? A szülők a „Csak jót akarok!” jelmondat alatt beleszólnak a „gyerek” életébe: lelkileg zsarolnak, nyomást gyakorolnak, akaratoskodnak. Ez persze örökös és végeérhetetlen vitákat szül, a konfliktusok állandósulnak, a gyerek egyre ritkábban megy haza, és sorolhatnánk. Gondolom, sokan tudják, miről szól ez. 

Nagyon sok szülő belecsúszik abba a hibába, hogy a gyermek leválása után képtelen a saját életét élni. Egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel az új szituációval. Fél tőle. Be van szarva, hogy mi lesz. Hány olyan nő van, aki inkább vállalja, hogy szül még egy gyereket, inkább a jól ismert, de gyakran unalmas élethelyzetet választja, csak mert az a biztos. Valahogy így gondolkodik az a szülő is, aki ahelyett, hogy kihasználná, hogy nem kell a gyereket pesztrálni a nap 24 órájában, továbbra is gyermeke életére koncentrál, mindent tudni akar, mindent tudni vél. (Az élet azonban olyan, hogy menthetetlenül beüt valami, valami, ami kiüti ebből az élethelyzetből az embert.)
Ilyen élethelyzetekben az ember jellemzően a szülőt vádolja. De most fordítsunk egyet a történeten! Mi lenne akkor, ha a gyerek – aki ugye már javában felnőtt – megtanul nemet mondani? És itt most nem ordibálásra, meddő vitákra gondolok, hanem a higgadt tárgyalásra. Például így: „Emlékszel anya, amikor tegnap számon kértél, felelősségre vontál, hogy ezt és ezt miért úgy és miért nem így tettem? Jó okom volt rá, hogy úgy cselekedtem. Így tudtam megoldani ezt a helyzetet. De ha te engem számon kérsz, akkor úgy érzem magam, mint egy gyerek, akinek meg kell mondani, hogy mi a helyes. Nem vagyok tehetetlen gyerek, felnőtt vagyok, és nem szeretném, ha megmondanád, mit kellett volna csinálnom.
Miért jobb ez a megoldás? Mert a szülő személyiségszerkezete merev, megváltoztatni már nem nagyon lehet, de ha az embernek felajánlanak két opciót, tudni fog választani: „Ha továbbra is beleszólsz az életembe, kéthavonta fogok hazajönni, ha engeded, hogy magam fizessem meg a tanulópénzt, akkor gyakrabban fogsz látni!”


Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: 0630/ 577 1650 

Félelem

Szabaduljunk meg félelmeinktől

Félelmeink átvehetik az irányítást az életünk felett, ha nem vagyunk képesek megszelídíteni őket. Olyan hatalmasra megnőhetnek, hogy már korlátoznak, mert rákényszerítenek arra, hogy sok mindenről lemondjunk az életünkben. Miközben lehet, hogy csak egy kis ijedtséggel kezdődött a probléma valamikor régen. Ez a hosszú évek, évtizedek alatt csak nőtt, növekedett, hatalmas félelemmé duzzadt, és végül átvette az uralmat. Már nem is emlékszünk, de tudattalanul a régi történetre reagálunk még mindig.


Ha az utcán szembetalálkozom egy idegen kutyával, érzem, hogy nyugodtan elsétálhatok mellette. Sokan vannak, akiknek gyerekkorukban nem voltak négylábú barátaik. Az is lehet, hogy egy ismerős vagy ismeretlen kutyától megijedtek valaha, és a kellemetlen emlék hatására inkább átmennek az utca túloldalára. Azóta eltelhetett 20-30 év, de még mindig hordozzák ezt a félelmet. Egy kisgyermek méreteihez képest egy kutya hatalmas és ijesztő. Felnőttként már nagyobb, mint a kutya, lelkiekben mégis a félelem még mindig hatalmas. Csak az az egy kutya ijesztette meg - a többi kutya nem bántaná - mégis az összestől fél. Szülőként a saját gyermekeit sem engedi a kutyák közelébe ...

Ha valaha leestünk a lépcsőről, legközelebb óvatosabban lépkedtünk. Ha mégis elestünk újra, valószínű, ezután egyre jobban irtóztunk attól, hogy lefele nézzünk és akár még tériszonyunk is kialakult. Lemondunk az izgalmasabb kirándulásokról a hegyekben. Furcsa belegondolni, hogy egy lépcsővel kezdődött ...

Egy kislány szülei elváltak és „elhagyta” az apukája. Az apa az első férfi az életünkben, komoly nyomot hagyhat az apátlanság. Kialakulhat a bizalmatlanság a férfiakkal szemben. Félelem, hogy a többi pasi is el fogja hagyni. Az önmagába vetett hite, az önbizalma is csorbulhat. „Megérdemlem én a szeretetet? Hiszen még az apám is elhagyott.” Ezek után kinek hihetné el, hogy értékes és vonzó...


Egy tanító néni megszégyeníti a kisdiákot a többiek előtt. Jobb esetben az összes többi tanárát is utálni fogja. Rosszabb lehetőség, amikor tanulási problémák alakulnak ki ...

Majdnem vízbe fulladt kiskorában, ezért felnőttként a víz közelébe sem megy. Barátai hiába hívják strandolni nyáron. Tengerparti nyaralás, wellness hétvége, szóba sem jöhet ...

Így van ez minden félelem, érzelem esetében. Egy korábbi, többnyire gyermekkori trauma hatására később minden hasonló szituációban előjönnek ugyanazok az érzelmek. A stressz hatására nem tudunk gondolkodni, automatikusan cselekszünk, ugyanúgy reagálunk, mint korábban.

Utánajárhatunk, hogy az ilyen cselekedeteknek mi lehet az előzménye. Az izomtesztek segítségével a kliens maga meséli el a saját élettörténetét. Melyik életkorban vagy életkorokban fordult már elő olyan élethelyzet, amikor ugyanazok az érzelmek uralkodtak, mint a jelenlegi problémájánál.


"Túl kell lépni a félelmeinken,
meg kell tanulnunk szeretni,
és ezt önmagunkkal kell kezdeni.

Amíg nem vagyunk képesek önmagunkat szeretni,
amíg nem bízunk önmagunkban,
addig mást sem tudunk igazán szeretni,
másban sem tudunk igazán bízni."

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.


BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT és a legfrissebb infókat is itt találod:

Megszabadulás a mérgező szülők örökségétől

Ha ön mérgező szülők felnőtt gyereke, sok mindent tehet, hogy megszabaduljon bűntudattal és kétségekkel terhelt torz örökségüktől.
Azt szeretném, ha bizakodva kezdene hozzá. Nem csalfa várakozással, hogy a szülei majd valami csoda folytán megváltoznak, hanem reális reménnyel, hogy ön lesz képes lelkileg kiszabadulni óriási és romboló befolyásuk alól. Csak a bátorságát kell ehhez megtalálnia. Ott rejlik önben. Hozzásegítem, hogy tisztán felismerje és kezelni tudja ezt a befolyást, függetlenül attól, hogy jelenleg van-e konfliktusa a szüleivel, udvarias, de felszínes a kapcsolata velük, évek óta nem látta őket, vagy akár az egyikük vagy mindkettő meghalt már.

Akármennyire furcsának tűnik is, sokan vannak, akiket a szüleik még haláluk után is az uralmuk alatt tartanak. A szülők követelései, elvárásai és bűntudatkeltő manipulációi még sokáig élhetnek a haláluk után is.
"Nem én vagyok a felelős azért, amilyen vagyok ?"
"A legtöbb könyv és szakember szerint a problémáimért csak magamat hibáztathatom és senki mást. "

Ostobaság. A szülei felelősek azért, amit tettek. Természetesen a felnőttkori életéért ön felel.

Nem felelős azért, amit védtelen gyerekként önnel tettek!

Felelős azért, hogy most tegyen pozitív lépéseket, és kezdjen valamit ezek hatásával!


A szülők negatív erejének csökkentése lassú folyamat. Ám végül felszabadul belső ereje, éveken át rejtegetett énje, hogy az élete végre a sajátja lehessen.

Susan Forward: Mérgező szülők

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 


Kedveld OLDALUNKAT:

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!

Nehézséget okoz a szüleivel való kapcsolata ?

Időnként nem könnyű megállapítani, hogy a szülők mérgezőek-e, vagy hogy azok voltak-e. Sok embernek okoz nehézséget a szüleivel való kapcsolata. Ez még önmagában nem jelenti azt, hogy a szülők érzelmileg destruktívak. Sokan bizonytalanok abban, hogy vajon rosszul bántak-e velük szüleik, vagy csak ők „túl érzékenyek”.
 A következő kérdőívet azért állította össze Susan Forward, hogy segítsen eldönteni ezt a dilemmát. 

Talán néhány kérdés szorongást és kínos érzést kelthet önben.Ez így van rendjén. Mindig nehéz bevallani magunknak az igazságot azzal kapcsolatban, hogy mennyi sérülést okoztak nekünk a szüleink. Ha fájdalmas is, teljes mertekben egészséges az érzelmi reakció.

Az egyszerűség kedvéért többes számban utalnak a kérdések a szülőkre, de a válaszok természetesen vonatkozhatnak csupán csak az egyikükre.

​Kérdőív: 


I. Gyermekkori kapcsolat a szülőkkel 

1. Mondták-e neked a szüleid, hogy rossz vagy és hitvány? Szólítottak-e sértő neveken? Kritizáltak-e állandóan? 
2. Okoztak-e neked a szüleid fizikai fájdalmat, hogy fegyelmezzenek? Vertek-e szíjjal, seprűnyéllel vagy más eszközökkel? 
3. Alkoholizáltak-e, vagy éltek-e kábítószerrel? Érezted-e úgy, hogy összezavarodsz ettől? Érezted-e kínosan magad, megrémülve, sértve? Támadte szégyenérzeted? 
4. Súlyosan depressziósak vagy megközelíthetetlenek voltak-e a szüleid érzelmi nehézségek vagy fizikai, illetve mentális betegség miatt? 
5. Neked kellett gondoskodnod a szüleidről a problémáik miatt? 
6. Tettek-e veled olyasmit a szüleid, amit titokban kellett tartanod? Zaklattak-e bármilyen módon szexuálisan? 
7. Gyakran féltél a szüleidtől? 
8. Féltél-e kifejezni a dühödet a szüleiddel szemben? 

II. Felnőttkori élet 

1. Rendszeresen bonyolódsz romboló vagy bántó jellegű kapcsolatokba? 
2. Úgy gondolod, hogy ha valakihez túl közel kerülsz, akkor az illető megbánt és/vagy elhagy?
 3. A legrosszabbra számítasz az emberektől? Az élettől általában? 
4. Nehezen ismered ki önmagadat, érzelmeidet és szándékaidat?
5. Attól félsz, hogy ha az emberek megismerik az igazi énedet, akkor nem fognak szeretni?
 6. Szorongsz, amikor sikert érsz el, és tartasz attól, hogy valaki azt gondolja, hogy csak lódítasz? 
7. Szoktál-e nyilvánvaló ok nélkül haragot vagy szomorúságot érezni?
 8. Maximalista vagy? 
9. Nehezen tudod-e elengedni, és jól érezni magad? 
10. Úgy tapasztalod, hogy a legjobb szándékaid ellenére is úgy viselkedsz, mint a szüleid? 
III. Felnőttkori kapcsolat a szülőkkel 
1. Úgy kezelnek a szüleid, mintha még mindig gyerek volnál? 
2. Életed fontos döntéseiben szükséged van-e a szüleid helyeslésére?
 3. Tapasztalsz-e heves érzelmi, vagy fizikai reakciókat, miután a szüleiddel találkoztál, vagy amikor tudod, hogy találkozni fogsz velük? 
4. Félsz ellenkezni a szüleiddel?
 5. Manipulálnak-e a szüleid fenyegetőzéssel, vagy bűntudatkeltéssel? 
6. Manipulálnak-e pénzzel a szüleid? 
7. Érzel-e felelősséget szüleid érzéseivel kapcsolatban? Amikor rosszkedvűek, úgy érzed, hogy te tehetsz róla? A te dolgod volna arról gondoskodni, hogy nekik jobb legyen? 
8. Úgy érzed, hogy akármit csinálsz, az sosem elég jó a szüleidnek? 
9. Hiszel abban, hogy egyszer talán jobbak lesznek majd a szüleid?​

A kérdések csak egyharmadára is igennel feleltél ?
A következő bejegyzésben:
Megszabadulás a mérgező szülők örökségétől
Susan Forward: Mérgező szülők
Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 


Kedveld OLDALUNKAT:

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!

Kik a mérgező szülők ?

Egy szülő sem lehet tökéletes. Jómagam is elkövettem néhány szörnyű hibát a gyerekeimmel szemben, amivel komoly fájdalmat okoztam nekik (és magamnak is). Egyetlen szülő sem képes minden percben érzelmileg rendelkezésre állni. Teljesen normális dolog, hogy a szülő olykor rákiabál a gyerekeire. Időnként minden szülő túlzottan korlátozóvá válik. A legtöbb pedig elfenekeli a gyerekét, még ha ritkán is. Vajon ezektől a botlásoktól válnak kegyetlen vagy alkalmatlan szülőkké? Természetesen nem. A szülők is csak emberek, és nekik is megvan a maguk baja. A legtöbb gyerek pedig fel tudja dolgozni az alkalmankénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül. Azonban sok az olyan szülő, akinek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében. Ezek a szülők okozzák a sérülést.

Az általuk okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyermek egész lényén, s ahogy a gyermek felnő – úgy fokozódik a fájdalom!

Susan Forward: Mérgező szülők
 ​​Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

Bejelentkezés: 0630/ 577 1650

Kedveld az OLDALUNKAT te is!


Miért kell visszanézni ?

Nagy erőt kíván, hogy napról napra többre emlékezzünk, és olyan emlékeinkkel nézzünk szembe, melyeket talán még senkinek nem mondtunk el. 
Családállítás, Hellinger módszer POMÁZ fényképe.
Minden történet kimondható, leírható. Az elkövetőnek vagy gyerekkori önmagunknak címzett levelek megírása például a felépülés egyik jelentős mérföldköve.

Fájdalmas emlékeinkkel, szüleink gonoszságával, kegyetlenségével vagy közönyével nem vagyunk egyedül - százezrek élték át ugyanazt, amit mi elszigetelt kisgyerekként megtapasztaltunk.
Az emberek nehezen látják be, mennyire befolyásolja életüket a szüleikhez fűződő kapcsolatuk.


Szüleink mentális és emocionális magvakat ültetnek el bennünk – magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek. Egyes családokban ezek a szeretet, a tisztelet és a függetlenség magvai. Sok más családban azonban a félelemé, a kényszeré és a bűntudaté.

Ahogy felnőtt, ezekből a magvakból láthatatlan gyomok fejlődtek ki, amelyek át meg átszövik az életét. Indáikkal tönkretehették magánéletét, karrierjét vagy a családját. Önbizalmát és önbecsülését feltétlenül kikezdték.
Segítek megtalálni és gyökerestül kitépni ezeket a gyomokat. ​
Susan Forward: Mérgező szülők​

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

Bejelentkezés: 0630/577 1650

Szabó Kata, Pomáz 

Kedveld az oldalunkat te is !