„A családállító merjen önmaga lenni”- interjú Dr. Arnold Polivkával

 
Dr. Arnold és Eva Polivka
Közel 40 éve házasok, 15 éve dolgoznak együtt és több mint háromezer állítást vezettek három kontinensen. Családállító képzéseket tartanak Ausztriában, Németországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. 
Weboldaluk: http://www.lebenskunst-polivka.at/
Egy csendes pesti teázóban találkoztunk a nyáron, mert egy csésze tea feledteti a világ zaját.
Ön már jó ideje járja a világot feleségével. Amikor épp nem utazik, akkor belső utazásokon vesz részt távgyógyítóként. Kitől tanulta ezt a technikát és mi a kezelés menete?
A távgyógyítás módszerére Martin Brune tanított meg, amit a családállítás rendjeivel összhangban továbbfejlesztettem . A kezelés úgy kezdődik, hogy előre egyeztetett időpontban felhívom a klienst telefonon és hagyom, hogy beszéljen a témájáról. Utána megkérem, hogy feküdjön le egy fél órára. Ezalatt a távolból ráhangolódom az érzéseire és megkezdem a belső utazást. Tudatomat megnyitom és engedem szabadon beáramolni a felvillanó képeket. Előfordul, hogy a kliens gyermekként bukkan fel előttem. Ilyenkor megkérdezem a kisgyerektől, hogy mi történt vele és megpróbálok neki segíteni. Máskor a kliens egyik felmenője jelenik meg a ráhangolódás során. Ebben az esetben arra törekszem, hogy a családi rendszer egyensúlyát helyreállítsam, hasonlóan a családállításhoz. Amint véget ér a belső utazás, felhívom újra  a klienst és megosztom vele az élményeimet. A látott képek szorosan kapcsolódnak  a mostani problémájához, általában könnyen értelmezhetők és azonnali pozitív hatást fejtenek ki. Számos esetben a testi tünetek megszűnnek a kezelést követően. 
Miként osztják meg a családállítói munkát feleségével, Evával? 
Általában egyikünk vezeti az állítást, így a másik szabadon választható képviselőnek. Aztán a következő állításnál cserélünk. Azért is jó, hogy párban dolgozunk, mert ha szükséges, akkor egyikünk négyszemközt is tud foglalkoznia klienssel az állítás után, a másik pedig a csoporttal halad tovább. Mind a munkában, mind a magánéletben egyenrangú partnerek vagyunk. Mindketten szeretünk új módszereket megismerni, folyamatosan képezzük magunkat. Leginkább Bert Hellinger, Carl Gustav Jung és a szufizmus inspirál bennünket.
Ön pszichológus. Evának mi a végzettsége? 
Eva 20 évig tanított. Két évtizede már segítőként dolgozik, mint állításvezető, terapeuta és életvezetési tanácsadó. Eva intuitív személyiségrendkívül érzékeny.  Az évek során kifejlesztette a tisztánlátás képességét. Ugyanakkor, mint feleség és anya két lábbal a földön áll. Három gyermeket neveltünk fel közösen. 
Több kontinensen is vezettek már állításokat.  Mik a leggyakoribb témák az egyes országokban? 
Ausztriában és Németországban a háborús témák gyakran bukkannak  fel az állításokban. Valamint ehhez kapcsolódóan az utódok  bűntudatot éreznek  a felmenőik náci múltja miatt
Franciaország az elsők között legalizálta az abortuszt. Néhány éve egy szemináriumot tartottunk ott és majdnem mindegyik állításban megjelent az anya kérésére elindított abortusz, ami rendkívül megterhelő volt a csoportnak. 
Olaszországban a férfiaknak gyakran nehéz függetleníteni magukat a női családtagok érzelmeitől. 
Hollandiában és Norvégiában a tengert járó apa miatt sokszor a fiúgyermeknek kell átvennie a családban az apa szerepét. 
Brazíliában gyakori téma a bennszülött indiánok tragikus sorsa.
Volt néhány teljesen egyedi esetünk is. Korábban egyszer sem láttam olyan állítást, ahol  a férfinak két asszonya van és a családi rendszer egyensúlyban marad,de egy ghánai résztvevő családjánál ez történt.
Egy alkalommal Prágában nem tudtuk a képzést délután folytatni, mert a csoport tagjai azt érezték, hogy sok “láthatatlan ember” jelent meg a teremben, mintha egy seregnyi katona masírozott volna be. Megkértük azokat a résztvevőket, akik bevonódtak ebbe a spontán állításba, hogy álljanak be a szerepekbe és kövessék a Mező jelzéseit. Voltak akik lefeküdtek a földre, mások segítségért kiáltoztak. Hirtelen egyikük felugrott egy székre és könnyekre fakadt: “Béke! Végre béke van!” És a dráma egy szemvillantás alatt örömtáncba fordult át. Kiderült, hogy a képzés augusztus 21-re esett, az 1968-as szovjet megszállás évfordulójára. 
Döbbenetes történet... Egyébként fordult elő vészhelyzet a szemináriumok alatt?
Igen, egy állításban korán elhunyt gyermeket képviselt egy hölgy. Mozdulatlanul feküdt a földön és egyszer csak behunyta a szemét. Nem reagált a kérdésekre sem, ami komoly figyelmeztető jelzés. Azonnal felállítottam és megkértem, hogy nézzen a szemembe. Kimondattam vele hangosan a nevét és hogy mikor született. Egy ilyen szituációban ugyanis haladéktalanul ki kell léptetni a képviselőt a szerepéből. Kiderülthogy a hölgy nem sokkal a születése után egy teljes évig kórházi ápolásra szorult. Nem csak az orvosok, de a saját szülei is lemondtak róla. Mindannyian azt hitték, hogy hamarosan meghal, ezért meg sem látogatták a kórházban. Csodával határos módon mégis túlélte a betegséget és most az állítás lehetővé tette számára, hogy szembenézzen a feldolgozatlan gyermekkori traumájával.
Jól emlékszem arra az állításra is, amikor a kliens nagybátyja pilóta volt és szörnyethalt egy repülőgép balesetben. A nagybácsi képviselője azt mondta, hogy nem érzi halottnak magát. Amikor valakit tragikus hirtelenséggel ragad el a halál, előfordulhat, hogy a lelke megreked a két világ között: nem találja meg az átjárót a másvilágba, de már nem tud a fizikai testhez sem kapcsolódni. Megesik, hogy a kóbor lélek egy másik ember fizikai testéhez próbál kapcsolódni. Ezt a jelenséget a sámánok megszállottságnak nevezik. A képviselő tisztításához  mind a Négy Elemre szükségünk volt. Kikísértük a “pilótát” a szabadba, hogy leföldeljük  és megkértük a levegőt, hogy segítsen a kóbor léleknek megtalálni a túlvilághoz vezető utat. Vízzel mostuk meg az arcát és a kezét, amit a Nap tüze felszárított. A szél végül a magasba röpítette ezt az idegen energiát. Bizonyos esetekben sámántechnikát  kell alkalmaznunk… 
Néha pedig a művészet segít. Egy alkalommal láttam, hogy Evával rajzterápiát is alkalmaznak. Mit ad hozzá az állításhoz a rajzolás? 
Krízishelyzeteink megoldásához fel kell hagynunk a racionális gondolkodással. A problémák gyökere ugyanis a tudattalanban rejlik, ahol másképp zajlik a kommunikáció. Az információáramlás leginkább képeken és érzéseken keresztül történik, mintsem szavakkal vagy gondolatokkal. Az álmok nyelve nagyon hasonlít  a tudattalan szimbolikus nyelvéhez. Néha az állítás előtt arra biztatjuk a klienst, hogy rajzoljon egy képet vagy  készítsen vázlatot, s fejezze ki a szimbólumok és színek segítségével, hogy mi zajlik most az életében. Ezután megkérjük, hogy “füleljen”. Mit súg az alkotás? Mit ábrázol? Maga a kép címe is fontos információval szolgál. A rajzgyakorlat pedig létrehoz egy érzelmi szálat, ami elvezet  a kliens belső világához és fontos támpontot ad az állításvezetőnek. Sosem elemezgetjük a művet, csak figyelmesen tanulmányozzuk. Így a kép közvetítésével intuitív módon kezdhetjük el az állítást. 
Milyen üzenettel bocsátják útjukra a képzős hallgatókat?
A legfontosabb szerintünk, hogy a családállító merjen önmaga lenni. Csak akkor lehet valaki igazán hiteles, ha mesterkéltség nélkül tud dolgozni. Ezért arra ösztönözzük a hallgatókat, hogy mások utánzása helyett találják meg a saját állításvezetési stílusukat, alakítsák ki egyéni eszköztárukat. Nagyon lényeges még, hogy tisztán tudjon érzékelni a családállító. Tudata legyen nyitott minden lehetséges megoldásra, azaz legyen  képes kilépni saját hitrendszerének korlátaiból. Számunkra a csoport minden tagja egyformán értékes, pontosan ugyanannyival járul hozzá minden résztvevő az állításhoz. Szabad teret adunk a csoportrezonanciának, tisztelettel fogadjuk a képviselőktől, csoporttagoktól jövő impulzusokat. Ezek a szemináriumok összekovácsolják a résztvevőket, hiszen egymást támogatva, közös erőfeszítéssel jutunk el az oldáshoz. Ahogy a szufi költő, Rumi írja:
 “ Jöjj, jöjj, bárki is vagy!
Útonjáró, pogány, bálványimádó
Egyre megy, mert
karavánunk a remény felé halad.
Jöjj, még ha ezerszer is megszegted  fogadalmad!
Jöjj, jöjj csak, jöjj!” 
 
Szabó János