A PÁRKAPCSOLATRÓL ÉS A HÁZASSÁGRÓL
Mi újat lehet elmondani még a házasságról és a párkapcsolatról? Szerintem semmi újat, hiszen ezek ősrégi témák.
Éppen ezért a régi dolgokat érdemes megfigyelni, hiszen ami régóta jól működik, annak kell hogy legyen valami titka. Mindent amit művelünk, annak megvan a helyes módja. Ha megfigyeljük a magyar nyelvet, ebben a témában is nagyon beszédes, árulkodó.
Nézzük a házassággal kapcsolatos mesélő kifejezéseket:
A lány eladósorba kerül. Férjhez adják, férjhez megy.
A fiú nősül. Feleségül veszi, elveszi a lányt.
Teljesen egyértelmű a magyar kifejezésekből, hogy a lány elhagyja az eredeti családját és követi a párját. A fiú elviszi a lányt először a családjához, aztán majd lesz saját, új családjuk.
Ezek a magyar kifejezések teljesen összhangban vannak a Bert Hellinger féle családállítások tapasztalataival.
Hosszútávon általában akkor működik jól a párkapcsolat, ha két egyenrangú felnőtt ember, - a nő és a férfi, - betartja az íratlan szabályokat.
A NŐ KÖVETI A FÉRFIT, és A FÉRFI SZOLGÁLJA A NŐT.
A férfi gondoskodik a családról, a feleségéről / párjáról és a gyerekekről. Megteremti a pénzügyi, anyagi feltételeket. Ez a mai világban is elsősorban a férfi feladata, legalábbis a döntéseket elsősorban ő hozza meg ezen a területen. Amikor a gyerekek megszületnek, akkor jó darabig teljesen az apára hárul ez a feladat, és ez így van jól.
A nő gondoskodik az otthon melegéről, az érzelmekről, a belső biztonságról. A férfi védi meg fizikailag a családot. A férfi építi, vagy választja ki a házat, ahol élnek, a nő rendezi be és teszi otthonossá.
Amíg kicsik a gyerekek, az anya hatáskörébe tartoznak, és ahogy nőnek fokozatosan átkerülnek az apa hatáskörébe. Aztán apa kipöcköli őket a fészekből és repülnek.
Igen, azt hiszem nagyjából ennyi a titok, és aztán újra kettesben. Megint találni kell valamit, ami közös, hiszen a gyerekek kirepülnek és élik a saját életüket. Az idősödő házaspárnak is élnie kell a saját életét.
Éppen ezért a régi dolgokat érdemes megfigyelni, hiszen ami régóta jól működik, annak kell hogy legyen valami titka. Mindent amit művelünk, annak megvan a helyes módja. Ha megfigyeljük a magyar nyelvet, ebben a témában is nagyon beszédes, árulkodó.
Nézzük a házassággal kapcsolatos mesélő kifejezéseket:
A lány eladósorba kerül. Férjhez adják, férjhez megy.
A fiú nősül. Feleségül veszi, elveszi a lányt.
Teljesen egyértelmű a magyar kifejezésekből, hogy a lány elhagyja az eredeti családját és követi a párját. A fiú elviszi a lányt először a családjához, aztán majd lesz saját, új családjuk.
Ezek a magyar kifejezések teljesen összhangban vannak a Bert Hellinger féle családállítások tapasztalataival.
Hosszútávon általában akkor működik jól a párkapcsolat, ha két egyenrangú felnőtt ember, - a nő és a férfi, - betartja az íratlan szabályokat.
A NŐ KÖVETI A FÉRFIT, és A FÉRFI SZOLGÁLJA A NŐT.
A férfi gondoskodik a családról, a feleségéről / párjáról és a gyerekekről. Megteremti a pénzügyi, anyagi feltételeket. Ez a mai világban is elsősorban a férfi feladata, legalábbis a döntéseket elsősorban ő hozza meg ezen a területen. Amikor a gyerekek megszületnek, akkor jó darabig teljesen az apára hárul ez a feladat, és ez így van jól.
A nő gondoskodik az otthon melegéről, az érzelmekről, a belső biztonságról. A férfi védi meg fizikailag a családot. A férfi építi, vagy választja ki a házat, ahol élnek, a nő rendezi be és teszi otthonossá.
Amíg kicsik a gyerekek, az anya hatáskörébe tartoznak, és ahogy nőnek fokozatosan átkerülnek az apa hatáskörébe. Aztán apa kipöcköli őket a fészekből és repülnek.
Igen, azt hiszem nagyjából ennyi a titok, és aztán újra kettesben. Megint találni kell valamit, ami közös, hiszen a gyerekek kirepülnek és élik a saját életüket. Az idősödő házaspárnak is élnie kell a saját életét.
A HÁZASSÁGRÓL, A PÁRKAPCSOLATRÓL
Adok - Kapok
Megy az adok-kapok egy életen át?
Hát persze! De nem mindegy, hogy hogyan.
Ő megbántott engem, én is megbántom őt! Ez is rendben van. Nem kell, és nem is szabad eltűrni a végtelenségig a bántalmazást. A kérdés az, hogy hogyan adjam vissza a negatívumot úgy, hogy ne menjünk spirálban lefelé egy mély gödörbe, ahonnan már lehet, hogy nincs kiút és vége mindennek.
Nagyon egyszerű a megoldás!
A párkapcsolat úgy működik, mint egy kétkarú mérleg.
A férfi és a nő, két egyenrangú társ.
Tehát a mérleg alapvetően egyensúlyban van.
Amikor elkezdik pakolni a mérleg két oldalát, nagyon fontos odafigyelni, hogy mit és mennyit tesznek bele a párkapcsolatba.
Amikor valami negatív dolog történik, például úgy érezzük, hogy társunk megbántott azzal amit mondott, akkor vissza akarjuk adni a "bántást". Ilyenkor, ha egy kicsivel kevesebbet adunk vissza, ha egy kicsivel kevésbé bántó dolgot mondunk neki, akkor a mérleg egyensúlya még nem billen ki nagyon, könnyen vissza fog térni középre, kiegyensúlyozott helyzetbe.
Talán meglepő, de ugyanígy figyelni kell a pozitív dolgok esetén is. Amikor valami nagyon kedves dolog történik, amikor azt érezzük, hogy szeretve vagyunk, természetesen viszonozni szeretnénk a jót is. Ilyenkor egy kicsivel több szeretetet, jóságot adunk vissza, és ezáltal a mérleg picit a mi javunkra billen. Ekkor a párunk is viszonozni szeretné valami jó dologgal, és ő is egy picivel többet ad. És ha a jóból mindig mindketten egy picivel többet adunk a másiknak, akkor folyamatosan építjük a kapcsolatot.
Vannak extrém, nem mindennapi esetek, amikor akkora teher kerül a mérleg egyik oldalára, hogy szinte eldől, és olyankor nagyon nehéz újra visszaküzdeni középső egyensúlyi helyzetébe. Ezért nagyon fontos, hogy mit viszünk bele a párkapcsolatba, és mi az amit nem, mert lehet, hogy nem bírná el. Ha valamiből túl sokat, vagy egy óriási terhet ráteszünk az egyik oldalra, akkor valószínűleg vége lesz a kapcsolatnak. Ezért vannak olyan dolgok, amik jobb ha nem terhelik meg a párkapcsolatot.
Nem tartozik párunkra, ami köztünk és az expartnerünk között történt. Nagy tévedés azt hinni, hogy mindent őszintén, részletesen el kell mondani neki. Ami velünk történt, az számunkra tanulságos lehet. Ha megtanultuk a leckét, akkor nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Párunknak is van múltja, mint mindenkinek, és az csak rá tartozik. Ne kérdezgessük, ne fagassuk, ne akarjuk tudni, nem ránk tartozik.
Ha valaki megcsalja a párját, azt is tartsa meg magának. Az a saját terhe, saját tika, egyedül kell cipelnie. Abban az esetben, ha mégis kiderül, vagy elmondja a párjának, súlyosan megterheli a kapcsolat mérlegét. Elbírja? Lehet, hogy igen, lehet hogy nem.
Hogyan lehet ezután, egy teljesen elbillent párkapcsolati mérleget újra kiegyensúlyozni?
A másik is félre lép, és akkor 1-1 az állás?
Nem ilyen egyszerű, ha elveszett a bizalom, akkor vége a párkapcsolatnak. Ha vannak gyerekek, akkor ezt nem érdemes megkockáztatni.
Megoldás lehet, ha megpróbálja a bizalmat visszaszerezni, ugyanolyan nagy jó dologgal, amilyen súlyos a negatív teher. Ha a jó dolgokat, mint ajándékot, a másik elfogadja, akkor van esély arra, hogy idővel a párkapcsolati mérleg újra egyensúlyba kerül.
Extrém terhelés a párkapcsolati mérleg számára az is, ha valaki csak ad, csak ad, számolatlanul pakolja a mérlegre, párjára a jó dolgokat. A másik lassan megfullad, mert ő nem képes valami miatt annyit adni, hogy egyensúlyba kerüljön a mérleg. Ilyenkor aki túl sokat kap elmenekül.
Ezért aki sokat tud adni (pénzt, szeretetet, bármi jó dolgot) egy kicsit jobb ha visszafogja magát, és megvárja, hogy a párja mennyit képes rátenni a mérleg túloldalára, és annál csak egy kicsivel ad többet, nehogy agyonnyomja a másikat. És ha úgy érzi, hogy nála még nagyon sok jó megmaradt, akkor azt adhatja másoknak. Adományozhat pénzt, tárgyakat jó célokra. A túlcsorduló szeretetével segíthet rászoruló gyerekeknek, kisállatoknak ... Így mindenki jól jár.
Üdv, Kata
Szeretnéd személyesen megtapasztalni ezt a mély ÖNISMERETI és ÖNGYÓGYÍTÓ módszert?
Érdeklődni, jelentkezni emailben
📧 oldasok@gmail.com vagy
☎️ 06 30 5771650 telefonon lehet.
Kép: Ricardo Usher Malcolm és AI Gemini
Adok - Kapok
Megy az adok-kapok egy életen át?
Hát persze! De nem mindegy, hogy hogyan.
Ő megbántott engem, én is megbántom őt! Ez is rendben van. Nem kell, és nem is szabad eltűrni a végtelenségig a bántalmazást. A kérdés az, hogy hogyan adjam vissza a negatívumot úgy, hogy ne menjünk spirálban lefelé egy mély gödörbe, ahonnan már lehet, hogy nincs kiút és vége mindennek.
Nagyon egyszerű a megoldás!
A párkapcsolat úgy működik, mint egy kétkarú mérleg.
A férfi és a nő, két egyenrangú társ.
Tehát a mérleg alapvetően egyensúlyban van.
Amikor elkezdik pakolni a mérleg két oldalát, nagyon fontos odafigyelni, hogy mit és mennyit tesznek bele a párkapcsolatba.
Amikor valami negatív dolog történik, például úgy érezzük, hogy társunk megbántott azzal amit mondott, akkor vissza akarjuk adni a "bántást". Ilyenkor, ha egy kicsivel kevesebbet adunk vissza, ha egy kicsivel kevésbé bántó dolgot mondunk neki, akkor a mérleg egyensúlya még nem billen ki nagyon, könnyen vissza fog térni középre, kiegyensúlyozott helyzetbe.
Talán meglepő, de ugyanígy figyelni kell a pozitív dolgok esetén is. Amikor valami nagyon kedves dolog történik, amikor azt érezzük, hogy szeretve vagyunk, természetesen viszonozni szeretnénk a jót is. Ilyenkor egy kicsivel több szeretetet, jóságot adunk vissza, és ezáltal a mérleg picit a mi javunkra billen. Ekkor a párunk is viszonozni szeretné valami jó dologgal, és ő is egy picivel többet ad. És ha a jóból mindig mindketten egy picivel többet adunk a másiknak, akkor folyamatosan építjük a kapcsolatot.
Vannak extrém, nem mindennapi esetek, amikor akkora teher kerül a mérleg egyik oldalára, hogy szinte eldől, és olyankor nagyon nehéz újra visszaküzdeni középső egyensúlyi helyzetébe. Ezért nagyon fontos, hogy mit viszünk bele a párkapcsolatba, és mi az amit nem, mert lehet, hogy nem bírná el. Ha valamiből túl sokat, vagy egy óriási terhet ráteszünk az egyik oldalra, akkor valószínűleg vége lesz a kapcsolatnak. Ezért vannak olyan dolgok, amik jobb ha nem terhelik meg a párkapcsolatot.
Nem tartozik párunkra, ami köztünk és az expartnerünk között történt. Nagy tévedés azt hinni, hogy mindent őszintén, részletesen el kell mondani neki. Ami velünk történt, az számunkra tanulságos lehet. Ha megtanultuk a leckét, akkor nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Párunknak is van múltja, mint mindenkinek, és az csak rá tartozik. Ne kérdezgessük, ne fagassuk, ne akarjuk tudni, nem ránk tartozik.
Ha valaki megcsalja a párját, azt is tartsa meg magának. Az a saját terhe, saját tika, egyedül kell cipelnie. Abban az esetben, ha mégis kiderül, vagy elmondja a párjának, súlyosan megterheli a kapcsolat mérlegét. Elbírja? Lehet, hogy igen, lehet hogy nem.
Hogyan lehet ezután, egy teljesen elbillent párkapcsolati mérleget újra kiegyensúlyozni?
A másik is félre lép, és akkor 1-1 az állás?
Nem ilyen egyszerű, ha elveszett a bizalom, akkor vége a párkapcsolatnak. Ha vannak gyerekek, akkor ezt nem érdemes megkockáztatni.
Megoldás lehet, ha megpróbálja a bizalmat visszaszerezni, ugyanolyan nagy jó dologgal, amilyen súlyos a negatív teher. Ha a jó dolgokat, mint ajándékot, a másik elfogadja, akkor van esély arra, hogy idővel a párkapcsolati mérleg újra egyensúlyba kerül.
Extrém terhelés a párkapcsolati mérleg számára az is, ha valaki csak ad, csak ad, számolatlanul pakolja a mérlegre, párjára a jó dolgokat. A másik lassan megfullad, mert ő nem képes valami miatt annyit adni, hogy egyensúlyba kerüljön a mérleg. Ilyenkor aki túl sokat kap elmenekül.
Ezért aki sokat tud adni (pénzt, szeretetet, bármi jó dolgot) egy kicsit jobb ha visszafogja magát, és megvárja, hogy a párja mennyit képes rátenni a mérleg túloldalára, és annál csak egy kicsivel ad többet, nehogy agyonnyomja a másikat. És ha úgy érzi, hogy nála még nagyon sok jó megmaradt, akkor azt adhatja másoknak. Adományozhat pénzt, tárgyakat jó célokra. A túlcsorduló szeretetével segíthet rászoruló gyerekeknek, kisállatoknak ... Így mindenki jól jár.
Üdv, Kata
Szeretnéd személyesen megtapasztalni ezt a mély ÖNISMERETI és ÖNGYÓGYÍTÓ módszert?
Érdeklődni, jelentkezni emailben
📧 oldasok@gmail.com vagy
☎️ 06 30 5771650 telefonon lehet.
Kép: Ricardo Usher Malcolm és AI Gemini
