Családállítás & Önismeret

Többnyire fogalmam sincs mit írjak, csak leírom ami jön. Mesterem azt mondta egyszer, csak kezdjünk el írni , bármit ami az eszünkbe jut írjuk le, és majd úgy a harmadik negyedik oldal teleírása után jön a lényeg. Csak írjunk és ne hagyjuk abba. Néhány oldal után megfigyelhetjük, hogy felbukkan valami a mélyről, valami aminek már jelentősége van, valami ami addig elbújt, elrejtőzött előlünk. Valami ami segíthet, amit felfedezhetünk, amit megismerhetünk, megvizsgálhatunk más szempontból is. És ha nézőpontot váltunk feltárulnak a csodák, megoldódik a megoldhatatlan. Fejlődik a kreativitás, kialakul az intuíciós képesség, vagy lehet hogy egyszerűen csak letöltődik valami nálunk nagyszerűbb, nálunk nagyobb erő által diktált, szavakkal szinte kifejezhetetlen. Nem tudom mi. Nem is kell tudnom, hogy mi, csak írni és írni, hagyni hogy folyékonyan jöjjön ami jönni akar. Engedni, megengedni, kinyitni a csapot, kitárni az ajtókat az Isteni Gondviselés számára. Az Isteni Gondviselés küldi az üzene...

  „Valami hibát mindig találsz, ha önmagadra gondolsz, elégedett sosem leszel. A lényeg az lenne, hogy úgy légy boldog, ahogy a jelen pillanatban vagy, és hogy megértsd, emberi lényként fejlődésed folyamatos. Ezért tehát nem kell tökéletesnek lenned. Ezt senki sem követeli meg tőled. Az elvárás mind össze annyi, hogy előnyeidet a lehető legjobban használd ki , hogy tanulj, fejlődj és másokat támogass , valamint hogy légy szeretetteljes és megbocsátó . És akkor mindent megtettél, amit csak ember megtehet.”  (Dr. David R. Hawkins tanításai – Elmélkedések a spirituális igazságról és a megvilágosodásról) Talán legnehezebb saját magunkat támogatni, saját magunkkal szeretetteljesnek lenni, saját magunknak megbocsátani?  Évtizedekkel ezelőtt olvastam egy-két könyvet, az "ELÉG JÓ szülő", az "ELÉG JÓ anya" témában.  "... ha valaki jól akarja felnevelni gyermekét, nem kell feltétlenül tökéletes szülőnek lennie, mint ahogy a gyermektől sem kell elvárni, hogy tökéletes em...