CSAK KEZDJÜNK EL ÍRNI

Többnyire fogalmam sincs mit írjak, csak leírom ami jön. Mesterem azt mondta egyszer, csak kezdjünk el írni, bármit ami az eszünkbe jut írjuk le, és majd úgy a harmadik negyedik oldal teleírása után jön a lényeg. Csak írjunk és ne hagyjuk abba. Néhány oldal után megfigyelhetjük, hogy felbukkan valami a mélyről, valami aminek már jelentősége van, valami ami addig elbújt, elrejtőzött előlünk. Valami ami segíthet, amit felfedezhetünk, amit megismerhetünk, megvizsgálhatunk más szempontból is. És ha nézőpontot váltunk feltárulnak a csodák, megoldódik a megoldhatatlan. Fejlődik a kreativitás, kialakul az intuíciós képesség, vagy lehet hogy egyszerűen csak letöltődik valami nálunk nagyszerűbb, nálunk nagyobb erő által diktált, szavakkal szinte kifejezhetetlen. Nem tudom mi. Nem is kell tudnom, hogy mi, csak írni és írni, hagyni hogy folyékonyan jöjjön ami jönni akar. Engedni, megengedni, kinyitni a csapot, kitárni az ajtókat az Isteni Gondviselés számára. Az Isteni Gondviselés küldi az üzeneteket minden formában. Segít, üzen, figyelmeztet. Alkot helyettünk, nincs semmi tennivalónk, csak hagyni, hogy a kéz írjon. Nem mi írjuk ami jön, nem kell kitalálni semmit, már minden készen áll, csak lehívjuk és jön, megvalósul, életre kel a papíron. 
Valahogy így történhetett, amikor Mozart leírta a csodálatos zenéket és az alapján életre keltek fantasztikus, felemelő művei. Megunhatatlanul lehet hallgatni őket a végtelenségig. Igazán olyan zene, ami felemel, feltölt, elvarázsol, megnyugtat, átalakít, elbűvöl. Csodálatos művészek kezében életre kel. 
És így lehet írni a végtelenségig bármiről, csak hagyni, hogy előbukkanjon nem rólam, nem rólad, nem valamiről, rólunk, mindenkiről, mindenről szólhatnak ezek az írások. Nem valakinek, nem valaminek, nincs célja, nem olvassa senki. Csak úgy, miért ne? 
Állítólag terápiás hatása van.

Csak hagyni, hogy a kéz írjon.

Klasszikus módon, kézzel tollal papírra.