Családállítás & Önismeret

  „Valami hibát mindig találsz, ha önmagadra gondolsz, elégedett sosem leszel. A lényeg az lenne, hogy úgy légy boldog, ahogy a jelen pillanatban vagy, és hogy megértsd, emberi lényként fejlődésed folyamatos. Ezért tehát nem kell tökéletesnek lenned. Ezt senki sem követeli meg tőled. Az elvárás mind össze annyi, hogy előnyeidet a lehető legjobban használd ki , hogy tanulj, fejlődj és másokat támogass , valamint hogy légy szeretetteljes és megbocsátó . És akkor mindent megtettél, amit csak ember megtehet.”  (Dr. David R. Hawkins tanításai – Elmélkedések a spirituális igazságról és a megvilágosodásról) Talán legnehezebb saját magunkat támogatni, saját magunkkal szeretetteljesnek lenni, saját magunknak megbocsátani?  Évtizedekkel ezelőtt olvastam egy-két könyvet, az "ELÉG JÓ szülő", az "ELÉG JÓ anya" témában.  "... ha valaki jól akarja felnevelni gyermekét, nem kell feltétlenül tökéletes szülőnek lennie, mint ahogy a gyermektől sem kell elvárni, hogy tökéletes em...

  A vágy, hogy meg nem történtté tegyük a múltat, érthető, de hiábavaló, és meggátol abban, hogy lássuk a jelen lehetőségeit. Amikor az élet valamely területén akadályokba ütközünk, más területeken LEHETŐSÉGEK nyílnak meg.  Gyakori, hogy a veszteség hatására az ember, aki azelőtt a külvilágban kereste a boldogságot, befele fordul, hogy felülvizsgálja értékeit és kihagyott lehetőségeit. ÍGY VÁLHAT A VESZTESÉG NYERESÉGGÉ, olyan eszközzé, ami spirituális növekedésre és fejlődésre sarkall.  (David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása) MIBEN SEGÍTHETÜNK?   oldasok@gmail.com   06 30 5771650   Kép: Engin Akyurt

"Bizonyára sokan ismerik Thomas Mann Mario és a varázsló című novelláját, amelyben egy meglehetősen rosszindulatú pofa hipnotizál embereket, többek között arra, hogy táncoljanak. A közönség élvezettel engedelmeskedik, komoly férfiak és nők ropják hipnózisban. De egy római úr – akiről Thomas Mann azt írja, hogy kiáll az emberiség becsületéért – kijelenti, hogy őt ez az ember nem fogja hipnotizálni, ő nem fog a szuggesztiójára táncolni. Ezért elkezdődik egy küzdelem közte és a hipnotizőr között, amely elég sokáig tart, de a római úr ellenállása lassan gyengülni kezd, és végül elkezd táncolni, valami rettenetes megkönnyebbüléssel, hogy nem kell tovább harcolnia. Mann ezzel azt üzeni nekünk, hogy csak tagadáson nem lehet szilárdan megállni, kell lennie egy „igen”-nek is. NEM ELÉG AZT MONDANI, HOGY NEM AKAROK Portugáliában élni, nem akarok Lajos felesége vagy Zsuzsa férje lenni, nem akarok ennél a vállalatnál dolgozni. Ha nincs „igen”, a döntések és választások bukása majdnem bizonyos...

Az emberi kapcsolatokban van, a boldogság és a harmónia kulcsa. Honnan jöttünk? Milyen családból származunk? Milyen gyermekkori élményeink hatására hozzuk meg döntéseinket? Adott, hogy ebbe a családba születtünk, ezen nem tudunk változtatni, és ez meghatároz egyfajta keretet, amin belül mozoghatunk. A jó hír, hogy ez a megváltoztathatatlannak tűnő keret valamennyire rugalmas, nem olyan merev, mint amilyennek tűnik. Tágul, bővül, ahogy fejlődünk. Meghatározó tanító a társunk, aki napi szinten tükröt mutat, és akinek tükröt mutatunk mi magunk. Együtt fejlődhetünk a konfliktusok, nehézségek segítségével.  TANÍTÓINK MESTEREINK itt vannak az orrunk előtt. Nem kell keresnünk őket, az élet adta mellénk a  szüleinket, a testvéreinket, a párunkat, és a gyermekeinket is.  Időnként nehéz feladatokat, megoldhatatlannak tűnő konfliktusokat tolnak az orrunk elé, és segítségre van szükségünk a megoldás keresésben.  MIRE VÁGYSZ? MIT SZERETNÉL? Mire van szükséged? MIBEN SEGÍTHETÜNK? ...